Reggel kényelmesen indultunk a városba, már világos volt, s nem volt olyan hideg, mint tegnap, éppen hogy csak 16 fok, mínusz. Vittem a bőröndömet is, mert este már Armennél leszek elszállásolva, mondta.
Beérkezvén a városban, a nagy sugárúton – Köztársaságok utcája -, most veszem csak észre, hogy a villanypóznákon, mindkét oldalon hatalmas vörös csillag lóg, végeláthatatlan sorban. Csodálkozom, hogy csak most vettem észre, pedig ilyen látványra máskor felkaptam a fejem. Aztán eszembe jut, persze, reggel, mikor jöttünk, még sötét volt. De már nem volt kivilágítva sem, lekapcsolták az utcai világítást, s ködös, hideg, sötét álmos volt a reggel. Ma este viszont ragyogóan ki volt világítva, itt a Thürmerék nagyon boldogok lennének.
Kérdeztem a fiúkat, hogy ez hogy van náluk, mert nálunk a kommunizmus jelképe. Náluk is, mondják, de itt még olyan kevés idő telt el a változás óta, ami egyáltalán, ha volt, hogy még eléggé a régi világban élnek. Van Leninszkíj proszpekt is, hogyne lenne. Nagyon nem csodálkozom, mert mintha csak most lenne valamilyen törvény készülőben nálunk is, pedig nálunk, 56-ban forradalom is volt, hogy mindenhol az országban el kell takarítani a kommunizmusra emlékeztető dolgokat. Géza! Benkő Géza! Még megérjük, hogy nem lesz Magyarországon Ságvári Endre, Tanácsköztársaság és Lenin utca!
Nem soká, két hét múlva itt is választások lesznek, itt-ott egy-egy plakát, de alig látni az egésznek a nyomát, le van zsírozva minden, gondolom.
Megérkezünk a „Világosság a Világnak” templomba, itt lesz a konferencia második napja, ahol a megnyitó is volt.
A templom szép nagy épület, nem régen épült, a színpadon teljes zenekari felszerelés, a „nézőtér” közepén a technika, erősítők, keverőpult, színes fényvezérlő, laptopok, s minden, mi kell. Mögötte hosszú karzat, ott vannak az irodák, s vagy 4-5 ajtó, melyekre az van írva: osztály
Az alaphangulatot egyszál gitáros biztosítja, nagyon szépen énekel, felforrósodik az érzés, lassan vele énekel az egész gyülekezet. Később kapok tőle egy cd-t ajándékba.
Délelőtt Misa vezeti a konferenciát, a régiók beszámolói következnek. Színes képet kapok a szibériai börtönmisszió munkájáról, több ezer kilométeres körzetből. Mindenki élvezettel hallgatja a többiek beszámolóját, van is mit, föl lehet töltekezni, mindenki nagy hittel, odaadással számol be a munkájáról. Fogva tartottak között, börtönökben vagy a kolóniákban, aids-es betegek, tbc-ések, nők, börtönkórházban, vagy éppen a fogva tartottak családja és gyermekeik körében.
Ebéd után még folytatódnak a beszámolók, aztán a helyi gyülekezet lelkésze köszönti a jelenlévőket, aki különben beteg, de eljött egy félórára, beosztását tekintve: püspök.
Utána Georgíj atya prédikál, csodálatos hangulatot ébreszt, nagy beszédet mond, a jelenlévők hol bólogatva hallgatják, hol megtapsolják, vagy éppen nagyokat nevetnek.
Nehéz dolgom van, mert én következek utána, csak 10 percet beszélek, a aztán levetítek néhány rövid filmet: Sólyom László köztársasági elnökök látogatása a váci börtönben: találkozás az APAC körleten a fogva tartottakkal, a májusi konferenciánkról egy pár perces film, az is ott készült az APAC körleten: az orosz delegáció az ott lévők rabtestvérekkel énekel: magyarul, latinul és oroszul… (Ahol szeretet és jóság, ahol szeretet, ott van Istenünk, Ubi caritas et amor, ubi caritas, Deus ibi est és Где любом и мир там Бог царит, где любов и мир, там Господ живёт), a harmadik az otthoni börtönökben zajló országos méretű Bibliavetélkedőről készült, orosz felirattal.
Zárásként Armen értékeli a Konferenciát, hosszú dicsőítés kezdődik, s nagyon felemelő pillanatok részesei vagyunk: 6-8 lelkész sorba áll, egymással szemben, mindenki átvonul közöttük, akiket buzgón megáldanak. Végigmegy a soron Georgíj atya is, örömmel fogadja az áldást, s én is örülök a rám tett sok kéznek és áldásoknak.
Ez után közös úrvacsora van, pászka kenyérrel, és szőlőlével. Georgíj atya bátor és csodálatos ember, úrvacsorát vesz, amit nem gondoltam volna, lévén orhodox pap. Nekem természetes, úgy látszik neki is.
Megerősödve, nagyon boldogan megy mindenki haza, nehezen tudnak elindulni az emberek, sokáig fényképezkednek, mindenki megölel mindenkit, jó volt együtt.
Mi is nehezen elindulunk, kiderült, hogy mégis még egy éjszakát a szállóban, a tajgán töltök el, de a nagy bőröndömet a templom ruhatárában hagyom, úgyis ott kezdünk holnap.
Az ebédlőben vacsorával várnak minket, utána még, három órán át beszélget nyolc férfi a hit dolgairól. Én próbálom megérteni és követni gondolataikat.
Valahol a második emeleten találok egy ágyat, befekszem hatodiknak. Előtte még fel kell húzni a huzatot, ez itt a vendégek dolga. A szobában nem akarok zajongani, már mindenki alszik, a folyosón vetkőzök le, ott hagyom a hátizsákomat, s a kisebb bőröndöt is. A folyosó igazából nem is folyosó, hanem egy széles, hosszú terem, ahol kisebb összejöveteleket is tartanak. A konnektorokban telefonok, lap-topok töltődnek, ilyen családias itt minden.
