HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPÉTERVÁRI BLOG – November 26.

2009.11.27. 09:20 Roszík Gábor

 

Reggel arra ébredek, már fél nyolckor, hogy tükörtojás lesz reggelire. Ez kiveri az álmot a szemeimből, a múltkor is nagyon jó volt. A másik, ami felkelésre serkent, az Ermitázs. Négy hétig tartóztattam magam, pedig párszor elmentem mellette, minden nap eszembe jutott. Jó hogy a végére hagytam. Egy hét múlva még nagyon frissek lesznek az érzések.
Mikor megérkezem a Nevszkíjre, nagyon kicsi kerülőt teszek a Krisztus Feltámadása Templom felé. Moszkvában a Vörös téren található ehhez hasonlítható, de ez sokkal szebb. Olyan szép, hogy meg sem kísérlem leírni, meg lehet nézni az interneten. Két éve már alaposan megnéztem, kívül-belül, most csak körbe akarom járni. Talán nagy ritkán tartanak benne istentiszteletet, ma leginkább múzeum.
Nagyon megcsodálom, körbefényképezem, s most már tényleg irány az Ermitázs. Félig oldalazva kell mennem, vagy háttal, esik az eső, s úgy fúj a szél, hogy mindig kifordítja az esernyőmet. Ilyenkor ráfordulok a szélre, visszafordítja.
 
Az Ermitázsban bérelek egy idegenvezető szerkezetet, majdnem úgy néz ki, mint egy nagyobb telefon, csak be kell ütni a kép számát, ami előtt éppen állsz, s már hallod is a legfontosabbakat a képről. Szerencsém van, az orosz nyelvű sokkal olcsóbb, mint az angol, vagy más idegen nyelvű.
Először úgy tervezem, hogy elindulok valamerre találomra, s majd egyszer csak, odaérkezem a Rembrandt kép elé, kicsit váratlanul, mert még a térkép alapján sem tudnám megtalálni. Az Ermitázsban 350 terem van, mindössze.
Ezt az elképzelést még sem tudom megvalósítani, úgy érzem, azonnal oda kell mennem. Pár perc múlva már felismerem a terem hatalmas ajtaját, oldalról közelítem meg, s úgy megyek be a terembe, az ajtóval pont szemben van a festmény, hogy becsukom a szememet. Lépek négyet-ötöt, s ott állok csukott szemmel, s nem tudom, inkább nem akarom kinyitni a szememet. Ott állok, elképzelem a képet, végiggondolok rajta mindenkit, elmondhatatlan érzés, már az is, hogy ott állok előtte, így állok talán két percig, s mikor már nem bírom tovább, kinyitom a szememet. Egyszer próbáljátok ki. A legizgalmasabb akkor lesz, ha már másodszor vagytok itt.
Igen, itt van a Tékozló fiú hazatérére. Majdnem pontosan két éve álltam itt, négy órám volt összesen, sietnem kellett a repülőtérre. Azt a négy órát viszont itt töltöttem el. Egyetlen más képet nem láttam, akkor csak ezt. Sokáig vártam rá, elképzeltem a pillanatot, mikor meglátom először, s nem gondoltam, hogy valaha is eljutok ide. Hát még kétszer! Leírtam öt oldalban, ami történt, s amit akkor éreztem, gondoltam.
Most egy órát töltök el a kép előtt, aztán megnézem még azt az egy festményt, ami abban a teremben van. Egyáltalán nem emlékeztem rá, hogy az is ott van, az is Rembrandt, de akkor nem akartam megosztani magamat másik történettel: Ábrahám feláldozni készül Izsákot. Megrendítő kép, sokáig nézem. Aztán elindulok, a következő termekben további csodálatos Rembrandt képek, aztán holland, flamand, német festők, szobrok, szőnyegek, porcelánok, egyiptomi és görög tárgyak.
Néha leülök, az idegenvezető-szerkezet a fejemen lóg, mindig hallgatok valamit. Aztán elindulok visszafelé, a másik oldalon. Mikor oda érek, átmegyek hozzá, ott vagyok egy fél órát megint. Már eltelt három óra, de még van ugyanennyi.
Egy kicsit pihenek, s megyek tovább. Azt gondoltam, öttől zárásig még egyszer visszamegyek Rembrandthoz, s már öt óra van, én meg nem is tudom, hol vagyok, ez kész labirintus. Közben elsietek néhány Van Gogh meg Gauguin mellett, de nem állok meg, még egyszer szeretném látni azt. Megtalálom, megint ott vagyok egy keveset, elbúcsúzom, végiggondolom, megköszönöm, megtöltöm lelkemet, s aztán visszamegyek Van Goghékhoz. Ott van még Matisse, Cézanne, a mellette lévő termekben pedig Pissario, Renoir, Monet, Degas. Legalább ötven kép.
Nem sokkal arrább még vannak németalföldi képek, Brueghel, az ifjabb és öregebb, aztán de Cock, s végül egy nagy terem tele Rubens-sel. Van egy pár képe, melyeken lovak is vannak, ezeket előszeretettel fényképezem, főleg Csengének, lovát Rubens-nek hívják… Van Dyck-ot pedig, csak megemlítem.
 
Hatkor határozottan, de kedvesen kitessékelnek a Múzeumból, már éppen elég is volt. Már nem fúj a szél, nem esik az eső, éppen hogy csepereg.
Tíz perc múlva már a Kazanszkíj Székesegyházban vagyok, a rock koncert csak hatkor kezdődik az evangélikus templomban.
Most is, már a templom előterében hallom a gyönyörű éneket, de amikor belépek, tényleg énekelnek. Elkezdődött az esti liturgia, nem a főoltárnál, hanem mellette, de most is sokan vannak. Olyan érzésem van, mintha most hallanám először, de ezt már máskor is érzetem. Elképesztően szép, annyira örülök, „repes a szívem”, pedig búcsúzni jöttem. Ez itt az utolsó alkalom a Székesegyházban, a még hátralévő 5 napban be vagyok táblázva, és vidéken leszek. Most nem szeretnék arról tovább írni, hogy mit hallok, hogyan énekelnek a papok, hogyan szól a kórus, mert csak a legszenvedélyesebb hangon és elragadtatással tudnék írni erről, s ezt már megtettem korábban. Most is olyan.
A fiatal pap, aki most a fő liturgikus, nagyon szimpatikus, szép, erős hangja van. Aztán következik a liturgiának az a része, ami annyira szép. A hívek sorban odajárulnak a paphoz, közben megcsókolnak egy ikont, Krisztus van rajta, mellette áll egy nővér, mindig letörli, a pap mindenkit nagyon kedvesen és hangosan külön köszönt, s nem a kezét tartja, hogy csókolják meg, hanem a karját, rajta a palástot. Most én is beállok a sorba, a Krisztus ikon előtt keresztet vetek, meghajolok, s homlokommal megérintem. A pap a szembe néz, úgy köszönt, s ecsettel kezében szentelt olajjal keresztet rajzol a homlokomra. Homlokommal megérintem palástja ujját. Érzem a bársonyos finom olaj illatát. Megrendítő érzés. Bele lehetne venni új liturgiánkba otthon.
Azt hiszem lassan vége az istentiszteletnek, mert kinyílik egy kisebb oldalajtó a szentély mellett, egy fekete reverendás fiatal pap jön ki rajta, kezében remote kontroll, s egyenként ráirányítva, méltósággal, kikapcsolja a nagy csillárokat. Olyan ünnepélyesen csinálja, mintha ez is a liturgia része lenne. De hát az is. Az énekkar még énekel, félhomály van. A fő liturgikus pap pedig prédikál, hangja betölti az egész templomot.
Lassan elindulok kifelé. Az egyik talpas gyertyatartó, már a kijárat felé, látom teljesen üres. Veszek tíz darab gyertyát, s egyenként meggyújtom őket, és sorban imádkozva gondolok az otthoniakra: Ágnes, Dani, Linda, Miki, István, Zsófi, Fruzsi, Kinga, Anna, Csenge. Én meg itt. Szépen ég a tíz gyertya együtt.
Elbúcsúzok a Kazanszkíjtól, hiányozni fog.
 
Késve érkezem az evangélikus templomhoz, de még csak most pakol be a zenekar. Van még idő, elmegyek a sarki könyvesboltba, még a múltkor kinéztem egy könyvet, megveszem, Szolzsenyicin: „Rákos test”. A láger utáni időkről szól, ötvenes, hatvanas évek. Beleolvastam, nagyon érdekes lesz, s nem olyan nehéz olvasni, mint Dosztojevszkíjt. Az egyetlen dolog, amit öt hét alatt magamnak vettem.
 
Visszamegyek a templomban, még elég sokáig rendezkedik a zenekar. Finnoszágból jöttek, nagyon jól ismerik őket és szeretik itt, „Exit” a nevük. Ifjúsági énekeskönyvükben egy csomó ének van, amit az énekkar vezetője írt. Nagy kamionnal jöttek, az úton volt valami gond, ezért a késés. A templom teljesen tele, nagyon jó a hangulat.
Tetszett a koncert, nem heavy metal, nem is repp vagy nem tudom mi, de voltak reflektorok, füst, meg ilyesmi, kifejezetten szép zenét játszottak, kicsit néha olyan „santanás” volt, azt meg szeretem.
 
Közben volt elég idő, s beszéltem Stepannal, az ifi vezetőjével, elmondtam neki M. Balázs dolgát a Soproni Liciből, ő is nagyon örül neki. Rögtön el is küldtem Balázsnak az email címét, lefényképeztem, őt is és Eduardod is, mert itt volt az egész teológia Kolbinoból, a képeket is elküldtem Balázsnak, legyen teljes a „szolgáltatás.” Épüljön az orosz-magyar barátság és evangélikus testvériség!
 
Hálás vagyok e szép napért. Nagyon.

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr271555791

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Savigny (törölt) 2009.11.30. 12:44:13

Когда ваш самолет прибыл? Мама хочет точно знать:)
süti beállítások módosítása