HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

Szibériai Blog - Tyumeny 2011. november 18.

2011.11.19. 06:30 Roszík Gábor

Megáll az eszem! Ágnes reggel sms-ben megkérdezte, hogy volt-e már kása! Ez két dolgot igazol: az egyik, hogy az előző napon feltett blogomat nem olvasta (nem mintha szemre vetnék), a másik, hogy ilyen erős elvárás itt a kása. Mindenki tudja.

Hát elárulom, az volt reggelire. Jó forrón volt tálalva, úgyhogy a rátett evőkanálnyi vaj pillanatok alatt elolvadt, s azt még meg lehetett hinteni kristálycukorral. Találékonyságomnak köszönhetően, a kása fogyasztásának új módja indult el Oroszországban, mivel nem voltam hajlandó sem a vajra, sem a cukorra, viszont ráborítottam egy pohár gyümölcsjoghurtot, ami ott volt az asztalon. Isteni finom lett a kása, már tegnap rögtön kipróbálták többen, s úgy emelgették a tele kanalat felém, mintha az egészségemre ürítenék a poharukat. Szerintem holnap már vaj és cukor nem is lesz az asztalon. Minek az?

 

Az induláskor Szergej (Krasznojarszkból) imádkozott az autóban, s azt gondolom, néha tényleg csak ez mentett meg minket. Fél 9-kor még tök sötét volt, amikor indultunk, 20 fokos hideg, tiszta jég az út, legalább is úgy tűnt a kocsiból, a sofőr meg ment, mint az állat, úgy tűnt teljesen ráhagyatkozott az imádságra…

Akartam neki mondani, hogy ha kérjük az Istent, hogy vigyázzon ránk az úton, az nagyon helyes, de nekünk is kéne vigyáznunk magunkra, vezessen óvatosan…

Persze nem szóltam neki, de erősen belekapaszkodtam a biztonsági övbe és a kapaszkodóba…

 

Mire megérkeztünk a Konferencia helyszínére, egészen felmelegedett, már csak mínusz 15 fok volt. A helyszín: Szociális Segítő Központ Családoknak és Gyermekeknek. Kétemeletes épületegyüttes, nagy lakótelepi házak veszik körbe.

Érdekes, mindenhol autók „lógnak” a lakótelepi házak oldalán, itt a központban is, ahova megyünk, mindenki az utcán tölti az aksiját… Gondolom, ezen senki itt nem csodálkozik, nekem feltűnő volt. Már a lakótelepi házakat is úgy építik, hogy kívül konnektor van a falon. Több is, sorban egymás mellett.

 

A Konferencia, függetlenül a megadott témától, de szépen lezajlik, vannak érdekes előadások, hozzászólások, persze azért visszaköszön időnként Teréz anya és az „Igaz kegyesség”.

Én is kapok fél órát, hogy bemutassam a Zákaus programot és az APAK projektet. Nem sikerül mindent elmondani, holnap is lesz még 20 percem.

Vittem egyébként rengeteg orosz nyelvű anyagot, három CD-t, telepakolva mindennel, percek alatt elkapkodták, kevés lett belőle.

 

Délután két munkacsoportban folyt a munka, négy órán keresztül. Voltam itt is, meg ott is. (Megállapítottam, hogy itt is igaz, hogy a felszólalások 80 százalékát mindig a felszólalók 20 százaléka adja…)

 

Armen zárásként közvélemény kutatást tartott: Ki akar bánnyába menni? A férfiak közül majdnem mindenki feltette a kezét, s Armen már telefonált is, hogy fűtsék be a kályhát.

Egy busszal és autókkal indultunk el, kb. nyolcvanan, de még nem a bánnyába, hanem egy rehab centerbe, ahol szabadultak (börtönből, alkoholizmusból, kábítószerből) élnek. 10 hektáron helyezkedik el, sok épület van rajta, van hely külön a férfiaknak, nőknek, családoknak, dolgozóknak, van óvoda, fűrészüzem, sertés hizlalda – és ott van egy fantasztikus bánnya is. Igazi orosz, kályhával, vényiggel, pihenővel, sőt még egy nagy hideg vizes medencével is.

 

Mire mindent megnézünk a rehabon, 85 fok a hőmérséklet. Negyven missziós (köztük két orthodox pap), lelkészek és önkéntesek, akik közül korábban jó páran börtönben is ültek, készülnek a szaunázásra. Van két börtönparancsnok is.

Akkora a bánnya, hogy volt, hogy 25-en voltunk benne egyszerre. Vényiggel egy omszki pünkösdista lelkész kényeztet, mások magukat csapkodják. Csodálatos a hangulat, Oleg atya is elemében van, rámer két nagy fandli vizet az izzó kövekre, majd törülközővel olyan forróságot kavar, hogy többen jajgatunk a fájdalomtól. Mások meg bíztatják, hogy ne hagyja abba, ő meg nem is. Aztán ugrálunk a hideg vízbe, s egyszer néhányan belefekszünk a hóba is. Őrület!

S ez így megy három órán keresztül.

 

Ez lesz a következő project otthon.

 

Este későig beszélgetünk Misával, Szergejjel meg másokkal. Elhatároztuk, kéne már csinálni valamit. Persze azt is tudjuk, hogy mit, de az csak utólag fogkiderülni…

És „veszélyesek” vagyunk, általában megcsináljuk, amit elhatároztunk. Különben szépen haladnak a dolgok. Ebből a szempontból (is).

 

Éjszakára az omszki kolléga, aki a vényiggel csapkodta a hátam a bánnyába, elfoglalja a hatodik ágyat. Viszont Georgíj bátyuska eltűnik.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr623395474

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása