Ma reggel is akkor ébredtem, amikor már „ment” a reggeli, majdnem sikerült lekésnem, ami legfőképpen azért lett volna kár, mert megérkezésem óta nem, hogy nem ettem, de még nem is láttam kását. Igazi kása volt, gyöngyrizsből, s itt úgy eszik, hogy először egy kis vajat tesznek a forró kására, aztán lekvárt, ezúttal narancs lekvárt. Csak a „buli kedvéért” ettem egy keveset, aztán siettem vissza dolgozni. Pontosabban a nóvüj korpuszba, ahol, mint tudjuk az egyetlen email található. Most sincs net, mint tegnap este, de éppen megjön a könyvtáros kisasszony, s bizonygatja, hogy net van. Aztán a könyvtárban kedvesen fölkiált, hogy mindjárt lesz… Este, mert onnan kapjuk a netet, elfelejtette bekapcsolva hagyni… Apró „figyelmesség” a diákok felé! Ezen kicsit felháborodok, de nem csak magam miatt. Nos van net, de olyan vacak, hogy beleőszülök, míg néhány dokumentumot letöltök, meg pár fényképet az otthoni építkezésről, mert rajta tartom a szemem innen is! Nagy beruházásba kezdtünk, ha valaki nem tudná. Eu-s támogatásból teljes felújításon esik át a „Félúti Ház”, Gödöllőn, a városközpontban. Idősek napközi otthona lesz ott, s más alapellátások, s kaptunk ehhez, pályázati úton 50 millió Ft-ot!
Az ebédnél annyi az érdekes, s ilyet még nem láttam menzán, hogy az ablaknál, ahol megkapjuk az ételt - ma valamilyen húsleves van és egy kisebb tányéron testes főtt szafaládé darabot, rizzsel, amihez káposztasalátát is lehet szedni -, egy kis tálban foghagyma van! Nagyon jó ötletnek tartom, s ha már így legalizálják délidőben a fokhagymaevést, feltétlenül élek vele! Már a leveshez eszek egy gerezdet, aztán még 2-3 darabot a szafaládéhoz.
Ebéd után dolgozom egy keveset a szobámban, majd tiszteletemet teszem Fedornál az egyetem rektoránál, s átadom neki Egyházam vezetőinek szeretetteljes köszöntését. Már találkoztam Fedorral, rögtön azután, hogy megérkeztem, de csak épphogy kezet fogtunk, sietett előadást tartani. Megköszönöm neki a meghívólevél intézését, ami a vízum megszerzéséhez vezető út fontos része volt, bár csak az elutazásom előtt három(!) nappal kaptam meg. „Fölső” segítség, és persze Fedor nélkül nem kaptam volna meg a vízumot!
Aztán elmondom a krasznojarszki konferenciát, evangélikus gyülekezetet, s kicsit mesélek a bannyáról is. Ajándékban átadom neki a Szentpétervári blogot, mondom neki hogy ő is benne van, meg Koltusi, s erre olyan figyelmesen lapozgatja, mintha értené. További információkat kapok az két oroszországi evangélikus egyházról, megtudom mit értenek „liberális” felfogáson, s mit a konzervatívon, s rögtön belátom, hogy ez a két egyház belátató időn belül nem fog egyesülni…
A rektortól jövet összefutok Alekszejjel, négy óra van, megy az „ötórai teára”. Ott tudom meg, hogy a mai stentiszteleten, a novüj korpuszban, ahol a net is van, ma ő fog prédikálni, utána találkozik a diákokkal. Előre ürülök a találkozásnak, úgyis kértem, hogy valamikor fogadjon, neki is meg szeretném köszönni a meghívólevelet, ő írta alá.
Úrvacsorai istentisztelet van, mint minden alkalommal, s mióta itt vagyok, én is ma veszek úrvacsorát először.
A vacsora után este hétig van a fórum, azaz lehet, hogy tovább, mert én akkr eljövök Alekszejjel, mert minden csütörtök este Pityerben egy burját családnál van házi biblia óra, ahova hív burját barátom, hogy kísérjem el.
Ivan, aki a szomszédos templomban már felszentelt diakónusként szolgál, de még tanul, autóval visz, sőt ő fogja vezetni az alkalmat, mint máskor is. Az autóba ül az édesanyja is, aki a városban lakik, de éppen most itt végzett valami önkéntes munkát a gyülekezetben, hátul beül még mellénk egy másik lágy, s jön egy gitáros teológus lágy is, ő meg beleül Ványa édesanyjának az ölébe.
„Burjáték” egy lakótelepi ház harmadik emeletén laknak, két szobás lakásban heten, mindenki itt van, sőt még egy másik burját házaspár is, Alkszej a tizedik burját. Így, úgy 7-8 ezer kilométerre otthonról, összetartanak. Van közöttük két 9-10 éves forma kisfiú, s egy fiatal váradós anyuka, első gyermekét hozza nem sokára világra, még van egy hete. Fiú lesz, kis burját fiúcska. Még messzebbi származásukat illetően, ők valamennyien mongolok, kb. úgy, ahogy édesapám volt otthon szlovák, de mongolul már nem beszélnek, igaz van saját burját nyelvük, de azt sem.
Nagyon egyszerű lakásuk van, de egy vitrines szekrény tetején sok könyv van, ott a szekrény tetején tartják a Bibliákat és énekeskönyveket ezekre az alkalmakra.
Régen voltam házi bibliaórán, s régi emlékek jönnek elő. A Zalaistvándhoz tartozó Aranyadon és Tüskeszentpéteren voltak házi istentiszteletek és bibliaórák, később Erdőkertesen, gyermekkoromban pedig a Homokrészre mentünk el néha édesapámmal bibliaórát tartani.
Nagyon hangulatos, kedves alkalom itt is. Iván szenvedélyesen beszél a kísértésekről, ma ez a téma, s Lukácsból olvassa Jézus megkísértésének történetét. A végén az egyik burját fiatalember imádkozik, majd elmondjuk a Miatyánkot. Örülök, hogy nincs hassara-bassara-hassara.
Viszont szerényem megvendégelnek, s a felvágott és főtt tojás mellé fokhagymával kínálnak. Ma ilyen fokhagymás nap van.
Majdnem 11 óra van, mire hazaérünk, de szerencsére Волода (Vologya) még ébren van, s mit ad Isten?, beélesítette a számítógépemen a modemet. Ezzel ötcsillagosra emelkedett a szállásom, hiszen wájfáj (wifi), ahogy itt a gyerekek is mondják, van a szobámban…
Bár már elég késő van, de a szokottnál korább, azaz két óra sincs, megnézem, hogy ki van fent a skypon.
Ti meg megúsztátok a mai napot két oldallal!
A következő napokon ezt nem garantálhatom, mert a hétvégét Misáék dácsájában töltöm velük, ahol állítólag lesz vodka is, és bannya is, s tartok tőle, hogy most szándékozik elhatározását Lenocska beteljesíteni, az orosz ételekkel való közelebbi megismerkedés útján… Nézzünk elébe!
