HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPÉTERVÁRI BLOG – November 16.

2009.11.18. 11:43 Roszík Gábor

 

Reggel szép napra ébredünk, alig várom, hogy már ne történjen valami, legyen egy szép egyszerű csendes nap. De nem így lesz, mert az étkezőbe belépve ott reggelizik Jelena az operaénekes énektanár, körülötte hemzsegnek az emberek, mindenkit szóval tart, s rögtön fölragyog az arca, mikor meglát, hiszen ez kölcsönös. Már hív is, hogy menjek énekelni. Ezt most nem fogom kihagyni, gondolom, de előbb megnézem, hogy mit adnak még a szemináriumban. Új tárgy jelenik meg a színen, filozófiatörténet. Ez otthon is, mindenki tudja kedvenc tanulmányaim tárgya volt, így bevonulok az előadásra. Valami világi egyetemtől jött a tanár, hatvan körüli, elég mogorva, de jól tud olvasni, szép lassan tagoltan, nehogy egy szó is kimaradjon, mert lehet, akkor ő sem érti meg, hogy miről is van szó.
Ennyit ásítani diákot még nem láttam. Különösen Alekszej, a mongol szenved, s ez itt elég feltűnő, mert összesen, velem együtt hat hallgató van.
Pedig érdekes az anyag, valami Spenglerről (Спенглер) van szó, sorsról beszél (судьба), fauszti lélekről (фаустовская душа), morálról (мораль), arról, hogy ez Spenglernél egyszerűen a helyes életet jelenti (правилная жизнь), aztán beszél az emberi sors (судьба человeка), és idő (время) és tér (пространство) összefüggéseiről, amit összehoz Dosztojevszkijjel (Достойевский) és Tolsztojjal (Толстой), és arról, hogy nem szerette a szocializmust (социализм), nácizmust (нацизм) és marxizmust (марксизм) sem. Ebből úgy nagyjából tudni lehet, hogy a múlt században élt a filozófus.
Ennyivel azt hiszem meg is elégszem, leróttam tiszteletemet a filozófia és filozófusok előtt.
Nagyon érdekel az énekóra, úgyhogy átpártolok. Nem is hiába, mert nagy formában van Jelena. Most liturgikus szövegeket tanulnak énekelni, ketten-hárman, beállok közéjük. Ez azért nem olyan szép, lehetne tanulni a pravoszlávoktól. Érzi ezt az egyik srác is, s elkezd énekelni egy pravoszláv liturgikus éneket. Szépen szól az ének, a tanárnő is hallgatja. Aztán tanuljuk, hogyan kell elénekelni a Miatyánkot. Erről van némi fogalmam, elég régről, édesapám gyakran énekelte a Miatyánkot az istentiszteleten. Elénekelem én is, sokkal szebb, mint amit itt tanulunk. Végül, lazításképpen Jelena bemutat két Ave Mariát, magát kíséri a zongorán, aminek a márkája egyébként „Vörös Október” (Красная Октября), de ezen is szépen szól az Ave Maria (Аве Мария).
 
Ebéd után, első ízben érzem úgy, hogy elvesztegettem egy órát, lepihentem. Aztán újult erővel dolgozom négyig, készítem a prezentációmat csütörtök estére, börtönmissziós témakörben, fontos eseménynek ígérkezik.
 
Négykor nagy sétára indulunk, Alekszejjel, csatlakozik hozzánk Misa, Jelena férje, végig mesélek nekik, most két tanárom is van, úgy néz ki, mindenki jól érzi magát. Átvágunk egy havas dombon, megközelítünk két apró falut, pici befagyott tavak mellett megyünk el, s már sötét van, mire hazaérünk. A felét sem mondtam el annak, amit akartam, majd holnap.
 
Folytatom a munkát, nyolcra beszéltem meg konzultációt Ninával. Már fél nyolckor átmegyek a szemináriumba, de kiderül, hogy ma internet nyet. Elfelejtette a könyvtáros bekapcsolva hagyni…
Tovább dolgozom, s már ¾ 9 van, mire Nina megjön, s dolgozunk majdnem éjfélig.
 
Más nem jut eszembe.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr411533976

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása