Megint azt hittem a mai napot megúszom blog írás nélkül, de egyfelől itt olyan jelzéseket kaptam, hogy várják a folytatást (egyesek), másfelől az egyetlen kikapcsolódásom, sőt, szórakozásom (bár történnek dolgok, amik fölöttébb szórakozatóak, mint tegnap este), harmadsorban, mindig történik valami, ami, ha nem is szórakoztató, de fölöttébb érdekes.
Ma egész nap Római levél volt porondon, délután ekkleziológia, ugyanattól az amerikai proftól, aki mellesleg anyai ágon magyar, Miskolc környékéről származnak, már a negyedik generáció, tehát úgy magyar, mint én szlovák. Két szót tud magyarul, úgymint bableves és töltött káposzta (összesen három szó, pláne, ha a bablevest egy szónak vesszük), ennél én is többet tudok szlovákul.
Ma az egyik hallgatótól megkaptam pendrive-on a teljes Bibliát orosz nyelven, kommentárokkal, szókeresővel, mindenféle jegyzetekkel és funkciókkal, hitvallási iratokkal, Biblia angol, német, görög és héber nyelven, sőt a Korán is rajta van, oroszul. Ezzel el lehet lenni egy életen át.
Tegnap este sétáltam egyet, szakadó hóban, csodálatos téli tájban és hangulatban, nem messze egy kicsit fentebb szép nagy templomot látok, kivilágítva. Odamegyek. Már éppen vége van az énekkari próbának, fiatal szlovák(!) lelkész a pap (az egyik), itt van már négy éve, barátságos, megmutatja a templomot, szól, hogy holnap délután négykor esküvő lesz, ő fogja tartani.
Négyre át is megyek, illendően fölöltözöm (papi civil), már jó sokan vannak, várják az ifjú párt. Közben arra leszek figyelmes, hogy a másik oldalon, tőlem jobbra, mondom, hogy jól el lehessen képzelni, két-három siket jelbeszéddel beszélget. Észreveszem, többen is vannak, előttem is vagy tízen.
Értem már, ezért van ilyen csend…
Elkezdődik az esküvő, szépen szól az orgona, a templom is szép, majdnem teljesen fából van. A lelkész minden szavát jeltolmács közvetíti, leginkább én is őt nézem, de nem azért, mert csinos hölgyről van szó, márpedig az, hanem jobban megértem, mint a lekészt. (Ez röhej!) Végre valaki, aki szépen artikulálja a szavakat. Ha kell, a száját nagyra nyitja, ha kell, csücsörít, néha mosolyog, csak hang nem jön ki rajta. Úgy tűnik jobb, mint a lelkész, mert a siketek néha összenéznek, és egymásra mosolyognak, de lehet, hogy félreértettek valamit...
A többiek, a hallók, nem nevetnek…
Azon gondolkozom, hogy miért lehet itt ennyi siket? Csak nem siket a boldog pár is? Nem lehet, mert köztük és a pap között nem áll tolmács, a szájról olvasás meg, mint azt már korábban megállapítottam volt, egyik professzorunk esetén, errefelé lehetetlen. Pláne, ha szlovák ajak formálja a szavakat. Különben is furcsa lenne egy ilyen esküvő, vagy érdekes, biztos volt már ilyen, csak én még nem láttam.
Föltűnik, hogy itt esküszöveg nincs, csak kérdésre kell válaszolni, a válaszokat meg nem lehet hallani. Mindenesetre, amikor a lelkész arra szólítja fel a fiatalokat, hogy csókolják meg egymást, megértik.
A legvégén én is odamegyek hozzájuk, Isten áldását és békességét kívánom neki, a férj meg hosszasan szorongatja a kezemet (gondolom a papi ingem miatt), s kérdően néz rám. Elkezdem mesélni, hogy Magyarországról jöttem, itt vagyok a szemináriumban, stb. amikor legnagyobb megdöbbenésemre a feleségére néz, s jelbeszéddel fordítja szavaimat. Mellettünk meg állnak még a tanúk és szülők.
Hát ezért, oldódik meg a rejtély, szegény asszony az, aki nem hall. Ezért vannak itt annyian nem hallók! Megsajnálom őket, nagyon aranyosak.
Elindulnak kifelé a templomból, amikor az asszony a férjéhez hajol, s valamit súg a fülébe, s az elmosolyodik. Örömömben majdnem felkiáltok: hallanak! Mind a ketten!
Kicsit megnyugszom, de még mindig nem tudom mi a megoldás. Voltak ott teológusok, majd megkérdezem őket holnap. Lehet, hogy az ifjú pár siketekkel dolgozik? Vagy ők is nagyot hallanak, csak nem annyira?
Kifelé mindenki kap egy marék rizst, a pár kivonul a templomból, le egészen a kapuig, szórják a rizst. Holnap nem kell felsózni a járdát, nem fog csúszni.
Itthon már csak annyi meglepetés ért, hogy a főépületben, ahova átmentem az internethez, nem volt villany. A konyhában gyertyafény mellett diákok békésen beszélgetnek. Beszállok én is. Aztán megjött a villany, és kiderült, a könyvtáros lekapcsolta az internetet, úgyhogy azzal hétfőig várni kell.
Jó, én majd megoldom valahogy. Előbb, mint hétfő.
