HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPÉTERVÁRI BLOG – November 10.

2009.11.10. 22:52 Roszík Gábor

 

Állítólag, ha blogot ír az ember, minden nap illik valamit írni. Ez mondjuk, engem egy csöppet sem érdekel, és minden további nélkül ki is hagynék egy – egy napot, ha nem történne mindig valami érdekes. Ezt meg itt nem nehéz észrevenni, hiszen csak ha azt írom, hogy reggel Szentpétervárott ébredtem, s kinézvén az ablakon,  s azt láttam, hogy szakad a hó, már ez is érdekes. Például ez történt ma reggel.
Az már nem is érdekes, hogy ma sem volt tejbekása… Pedig, sajnos ez is igaz. Nem tudom, hogy ezt a nyilvánvaló sértést hosszú távra tervezik-e, mert holnap áthelyezem székhelyem Koltusiba, amint azt már korábban írtam volt.
A háziasszonyunk, aki ma derekasan kimosta az összes eddig használt ruhámat – ez is érdekes nem? -, megkörnyékezett, hogy nem akarnék-e inkább mégis itt maradni? Mondtam, hogy itt nagyon jó, de új kihívások várnak, mennem kell. Kicsit izgulok, hogy milyen lesz az új helyen, de azt érzem, hogy nagyon jó. Az apartman korántsem tűnik olyan barátságosnak, mint itt, de van saját konyhám, fürdőszobám. Viszont a kégli ajtaja rögtön a szabadba nyílik, huzatosnak, hidegnek tűnik, nem tudom, hogy fog ellenállni a november végi mínusz 10 foknak, majd kiderül. Különben fantasztikusan fel vagyok készülve mindenféle ruhaneművel, nem kell izgulni. Eddig még nem derült ki, hogy valamit még hoznom kellett volna. Van bakancsom, sapkám, kesztyűm, jégeralsóm(J), ha valakit érdekelne (sieléshez való), esernyőm, sapkám, fülvédőm, a vodkát megveszem, ha elfogy. Egy évig is ellennék így.
Délelőtt dolgoztam, délben megfőztem az ebédemet, utána indultam Hóanyóhoz. Talán ma voltam nála utoljára, le is fényképeztem. Nagyon jót beszélgettünk, egyszer még a szeme is könnybe lábadt, úgy elérzékenyült attól, amit mondtam. (A börtönmisszió rejtelmeiről beszéltem…)
A fényképet nem tudom a gépemre áttenni, hogy részesítselek benneteket az ő látványától, sajnos nem működik a bluetooth a lap-topon, kártyaolvasóm meg nincs. Végre valami, amit otthon felejtettem.
 
Az óra után érdekes dolgok történnek. Sietek Janhoz, ott vár a nagyfőnök, aki a Keresztyén Egyházak Szervezetének (a múltkor már írtam róla) az elnöke, Igor. Ő az elnöke az orosz televíziós csatornáknak is, ő írta alá a megbízásomat a magyarországi képviseletre. Nagyon szimpatikus (fiatal)ember, lelkész, sőt egyházának püspöke. Évente 150.000 (százötvenezer!) km-t utazik, repül, intézi a televíziója dolgát, amit 160 országban közvetítenek, mint már említettem. Fantasztikus kapcsolatai vannak, bolgár, román, ukrán, német, s izraeli üzletemberek, képviselők, miniszterek, de Magyarországon még nem járt. Illetve egyszer, átutazóban, a repülőtéren, a tranzitban töltött két órát, ami vasárnap lehetett, mert éppen istentiszteletet közvetített a tv. Azóta egyfolytában vágyik Magyarországra jönni, úgy érzi, itt dolga van, s jövőre itt nagy dolgok fognak történni. Szerintem is. Jönne, s hozna orosz, ukrán, izraeli(!) képviselőket, szeretne kapcsolatokat építeni. Alig várom, hogy ennek én is részese legyek, ilyen emberekre szükségünk van!
Hatkor az Oroszországi Keresztyén Egyházak Szervezetének van (szentpétervári) összejövetele, ahova nem csak szeretettel hívnak, hanem első napirendi pontként betettek „előadóként”, hogy meséljem el, hogyan alakult meg Magyarországon 1990-ben a parlamenti Testvéri Közösség, aminek elindítója, és szervezője voltam négy éven át. (Hogy ezek mit nem tudnak!) (Igaz én meséltem Jannak tegnap...). Ez még csak hagyján, de ragaszkodtak hozzá, hogy oroszul meséljek…(tolmács nincsen). Vannak harmincan. Sok időm nem volt, hogy gondolkodjak, mondjuk öt perc, mert kezdődött a szeánsz. Végül is jól sikerült, s úgy látszik, kezdek lassan mindent megtudni mondani oroszul… (magyarul meg felejtek). Persze, a látszat néha csal.
 
Sokáig együtt vagyunk, élmény volt. 11 óra van mire hazaérek.


 

Ha eddig nem mondtam volna, boldog vagyok.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr21516813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása