HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPÉTERVÁR November 8.

2009.11.08. 19:29 Roszík Gábor

 

Tegnap, november 7-e volt, úgyhogy én sem írtam blogot… Na, hülyéskedek, eszembe se jutott az Euróra, bocsánat, Auróra.
Nem is lehet mindig blogolni, bárha mindig vannak is gondolataim, azok mások számára nagyon unalmasak lennének, néha még én is mosolygok rajtuk…
Néhány megállapításom azért tegnap is volt, ez azonban eseménynek nem mondható. Például: itt nagy hagyománya van a tejbe dolgoknak… Minden reggelihez van valami. Egyik reggel tejbegríz, másik reggel tejberizs, harmadikon tejbekása, vagy tejbekukoricadara. (Csütörtökön, amikor Koltusiba mentem a teológiára, már reggelire megérkeztünk, ott is nagy vájlingban tálalták a tejbepapit, mindenki mert belőle. Gondolom, olyan ez itt, mint nálunk a kolbász. Viszont olyan közmondás nincs, hogy több nap, mint tejbegríz…) Eddig meg-megkóstolgattam, volt, hogy majdnem meg is ettem az egészet, gondolván, azt személyes sértésnek vennék, ha nem ennék belőle. Ma viszont, bármely csábító is volt a tejbekukorica, nem ettem belőle. Délután, mikor megérkeztem, kávéval kínáltak a „háziak”. Szabadkozom, hogy soha nem iszom kávét, mire a házi bácsi rögtön nagyon szarkasztikusan megjegyezte: „és kását…”. Elszégyelltem magam, a megjegyzés szíven talált, holnaptól megeszek mindent, esküszöm. (Kinga lányom, Franciaországban, irigykedsz? Mikor ettél tejbegrízt utoljára? Ezek a franciák nem tudják mi a jó! Csak mindig az a csiga! Kérdezd meg, viszont hátha van nekik tejbecsigájuk…)
 
Délután voltam Hóanyónál, a két óra úgy eltelt el, mint a villám. Lehet, hogy azért, mert szidtuk a kommunizmust? Új arcáról mutatkozott be Nagyanyó, kinyújtotta a nyelvét és öklendezett, amikor Lenint említettem. De ezt is olyan kedvesen csinálta. (1991. július végén voltam Leningrádban, öt nappal a puccs előtt, erről meséltem neki. A többit olvashatjátok az „Útközben” – ben. Azt viszont nem, s ez nekem óriási élmény volt, kiderítettük, hogy melyik volt az az evangélikus templom, ahova akkor hihetetlen körülmények között elvetődtem, sőt, két éve abban a templomban, a vendégszobában szálltam meg... Ezt mostanáig nem tudtam, csak sejtettem, hiszen annakidején természetrajzi múzeum volt a templomban. Ma ennek nyoma sem látszik.)
Orosz óra után még elmentem egy előadásra a Szent Mária templomba (ez az a templom, amiről az előbb beszéltem), Borisz barátom tartott előadást, utána beszélgettünk néhányan.
 
Hazafelé Kazanszkíj, természetesen, ahol megállapítottam, hogy a csodálatos kórus 12 főből áll, 6 férfi és 6 nő, fönt a magas kóruson, kb. 40 méterre a Szentélytől, ahol a papok énekelnek, s ezen őszintén meglepődtem, mert úgy szól, mintha legalább nyolcvanan énekelnének. Elképesztő akusztika!
 
Este éppen emailt írok, amikor váratlanul Csenge lányom bejelentkezik, csetelünk vagy 10 percig, nem emlékszem, hogy valaha is cseteltem volna. Reggel meg beszéltem vele telefonon, kb. két percet, így már összesen két és fél percet beszéltem magyarul, mióta itt vagyok.
 
November 8-án, vasárnap reggel Jan jött értem, együtt mentünk Puskinba. Ott szép istentisztelet van, szép gyülekezet, vannak vagy 120-an, vendég amerikai szónok van, mondhatnám prédikátor, már volt itt máskor is, az a pasas, aki feltalálta a CD-t, mondják, Doug Carlson. Nagyon rokonszenves. Szépen beszél.
Istentisztelet után nagyon családias hangulat van, mintha senki nem akarna hazamenni, pedig két órát tartott az istentisztelet. Alaposan felmértem a „terepet”, itt fogok prédikálni november 29-én. Megbeszéltük a részleteket is, 28-án átjövök Koltusiból, értem jönnek, vasárnap az istentisztelet 11 órakor, hétfőn öt(!) óra előadás a börtönmisszióról (35 hallgatójuk van a missziós szemináriumban), oroszul és/vagy angolul, majd kiderül (ez magyarul is sok). Kedden már valószínűleg nagyon készülődök hazafelé, szerdán kivisznek a repülőtérre. Ez ideig még úgy van, hogy nem hosszabbítom meg kint tartózkodásomat…
 
Délutántól itthon vagyok, sokat gondolok haza, családi összejövetel van édesanyámnál, édesapámra emlékezünk, három éve ment el.

 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr291509773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Savigny (törölt) 2009.11.08. 22:29:57

milyen szerdán? hova haza? nem hosszabb időre akartál kinnmaradni?

annyi helyszínen vagy odakinn, hogy már nehéz követni, lehet hogy csak azt értettem félre, hogy egyik bázisról mész vissza a másikra? :)
süti beállítások módosítása