Szombat reggel, csendesebbnek ígérkezik ez a nap. Előadások sincsenek, csak néhány diák vizsgázik. Fél kilenckor szól az ébresztőm, máskor korábban szoktam kelni, igaz kettő után feküdtem le. Húz az ágy, gondolom, kihagyom a reggelit, legfeljebb ma nem eszem kását. Van egy kis kenyerem, meg pár szelet sajtom, bőven elég lesz. Kilenc előtt mégis kivet az ágy, van még pár percem, gyorsan átsietek az ebédlőbe. Nincs messze, körbe is csak tíz méter. Mikor öltözök, nagy sietve, lepattan egy gomb a nadrágomról… Reggeli után, gondolom, felvarrom a gombot, a neszesszeremben mindig van tű, cérna. Most hiába keresem, nincs. Van benne mindenféle, Zovirax, Nivea krém, még kis körömráspoly is fültisztítóval együtt, soha nem használtam, nyilvánvalóan valamilyen szállodai szerzeményem, zuhanyzósapka (ez is szállodai), már beutazták a fél világot, sőt még két füldugót is találtam, valamelyik zajos és figyelmes szálloda ajándéka. Magam is meglepődöm. Van még benne kettő (!) szemsötétítő, tengerentúli repülőútra, soha nem használtam ezeket se. Ezen kívül van néhány fogpiszkáló, kisolló, egy ceruza, toll, s néhány névjegykártya is (milyen kellemetlen, ha az ember például egy fürdőszobában nem tudja valakinek viszonozni a névjegykártyáját…). A legérdekesebb, hogy fogsor ragasztót is találtam a neszesszeremben, pedig nincs protézisem J se. Van viszont egy jobb fölső hidam, ami 2005-ben Hong Kong-ban egy díszvacsorán idegen tárgyként jelentkezett a számban, jó hogy nem nyeltem le. Nyilvánvalóan ez olyan kellemetlen dolog, hogy jobb felkészülni az ilyenre. Ma már az orvostudomány és fogtechnika mindent tud. Persze ezzel is vigyázni kell, mert egyszer fogkrémnek néztem…
Tű, cérna meg nincs. Mindegy ezt is meg kell tanulni oroszul, kikeresem a szótárból, a tűt, cérnát – ott persze van -, meg a varrni-t, fölírom egy papírra, s megyek a nóvüj korpuszba, ott az internet, meg lányok is vannak, majd kérek valakitől. Ott veszem észre, hogy a papírt a szobámba hagytam, mint rendesen. Vissza már nem megyek érte, Dina meg ott ül a konyhába. Nemes egyszerűséggel mutatom neki, hogy kell fogni a tűt, s varrni, előbb megérti, mintha mondtam volna, s rögtön csak annyit kérdez: fekete? Mondom „da”, s már hozza is. Közben mutatja, hogy ez az igla, ez meg a nyitka. Itt most már mindenki engem tanít. Azt persze nem kérdezi meg, hogy mit kell varrni, igaz is zavarba jöttem volna.
Magát a gombvarrást meg sem említem, mintha csak nagyanyó varrta volna, megoldottam.
Nagyon készülök A CÁRRA.
Nagy csalódás lett belőle, nem Eizenstein filmjét vetítték, ez új film, nem rég volt a bemutatója. Köszönő viszonyban sincs Eisenstein filmjével, tudom, noha azt nem is láttam, de tegnap a neten minden jelenetből felkészültem. Itt Iván egy kétségbeesett rettegő öregember, de azért félnek is tőle. Egy-két embert fölakasztat, megkínoztat, széttépet, megetet egy nagy medvével, s közben állandóan gyötrődik, a lelkiismeret furdalás matt, s vitatkozik a szerzetesével. Később azt is megkínoztatja, megöleti. Az egész filmet végig kiabálja, üvöltenek, sikongatnak, jajgatnak, még leírni is sok.
Otthon elő kell keresni a Rettegett Ivánt (ez az Eisenstein, szóljon, ha valakinek megvan, meg egy pár Trajkovszkíj film is jó lenne, most nagyon megnéznék egyet. Solaris. A cigánytábor az égbe megy. Ha jól emlékszem.)
Holnap jobb lesz, Zelenagorszk – vidék, mint már beharangoztam volt. Ötkor kelek. Nektek háromkor. Hajnalban. Majd gondolok rátok.
