Szeretettel köszöntöm az olvasót!
Ma egy hete "hirtelen felindulásomban" 13 év után elhatároztam, hogy belépek a Magyar Demokrata Fórumba. A "hirtelen felindulás" veszélyes, és általában nem sokkal később megbánja az ember. Nálam úgy látszik a "felindulás" megmaradt, és cseppet sem bántam meg elhatározásomat. Történt pedig, hogy egy héttel ezelőtt, ez pontosan október 10-én volt, teljesen véletlenül éppen egy kórházi ágyat nyomtam, akkor már 5 napja (senki ne ijedjen meg és ne is örüljön), az már a gyógyulásom végnapjaihoz tartozott, s legfőbb elfoglaltságom az olvasás és rádióhallgatás volt. Ennek ellenére saját értesüléseimet megelőzve jött hozzám kórházi szobatársam - nyilván gondolta, ezt nekem azonnal tudnom kell -, s újságolta a hírt, hogy Vas János kilépett az MDF frakcióból. Szerencse ekkor már teljesen jól voltam - annyira azért nem is volt vészes a helyzet -, mert megrázott a hír, s ilyen rossz híreket azért jobb egészségesen fogadni... Világ életemben MDF-es voltam, 1989 és 95 között aktívan, politizálva, azóta szimpatizánsként, drukkerként, hébe-hóba történt megnyilvánulásokkal igyekeztem kiállni az MDF mellett. Belépésre, aktív politizálásra nem gondoltam, nem vágytam. Most viszont egy másodperc alatt döntöttem, mert úgy éreztem, hogy valahogy ki kell fejeznem, mennyire szeretem az MDF-et, milyen fontosnak tartom létét, politikai hitvallását, s mennyire felháborítanak azok az események, melyek a közelmúltban történtek, s legvégül Vas János kilépése. Rögtön jeleztem Dávid Ibolyának és Kerék-Bárczy Szabolcsnak, hogy belépek az MDF-be, s nagy örömmel és jóleső érzéssel fogadtam, hogy döntésemet támogatják, örömmel fogadják, ajánlóim lesznek a belépési kérelmen. Innentől kezdve érdekes dolgok történtek. Még aznap este leadtam az MTI-nek a hírt, de nem tudtam, hogy ez érdekes lesz-e valakinek, a médiáknak, egyáltalán a széles nyilvánosság elé jut-e. Nos, két órával később, az éjféli hírekben a Kossuth rádióban bemonták, hogy R.G. belépett az MDF-be. Először meglepődtem, aztán meg akkorát nevettem, hogy ki kellett mennem a kórteremből, mert úgy tálalták az eseményt, hogy mégsem szűnik meg az MDF frakció, mert Roszík Gábor képviselő jelezte, hogy belép a frakcióba... Gondolom a hírszerkesztő freudi elszólása volt - köszönöm szépen -, hiszen még mindig azt hitte, hogy tagja vagyon az országgyűlésnek, vagy legalább is tudat alatt ezt szerette volna... Mindenestre innen saját útjára indult a hír, másnap már fórumokon vitatkoztak róla, vajon hogyan lehetsége ez...? A hírek után rákattantam a google-ra, már ott is volt náhány találat, a következő két napban pedig vagy száz hírportálról, honlapról köszönt vissza, hogy beléptem az MDF-be. Végülis nem gondolom, hogy ez olyan bombasztikus hír lenne, de mágállapítottam, hogy sikerült megint úgy eltalálnom az időpontot, hogy kénytelenek voltak egy kicsit beszélni róla..., s még nincs is vége. Lesz vége egyáltalán? És lesz-e tovább? Soha nem lehet tudni, mit hoz a jövő (és a múlt). De most még inkább szívügyem az MDF, hátha tehetek még érte valamit, azért, hogy ebben a gusztustalan politikai világban az MDF tiszta hangja még erősebben, még tisztábban szóljon.
Ez eddig a bevezetés. Még soha nem írtam blogot, de tervezem a folytatást, kérdezzetek.
