HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

Szibériai blog, Tyumeny – 2011. november 21.

2011.11.21. 20:32 Roszík Gábor


Ma nagy húzásra készülök, mert Armen alaposan kibabrált velem, ezzel a konferenciával. Ugyanis már hónapokkal ezelőtt megírta, hogy a konferencia november 24-27 között lesz, s én meg hosszas vajúdás után megvettem a jegyet november 18-ára. Ugyanis erős elhatározásom volt, hogy Moszkvából a Transz-szibériai Expresszel megyek Tyumenybe, ami 33 óra, és kétharmadnyi távolságra van Moszkva és Novoszibirszk között. Már régóta vágyakozom erre a nagy vonatozásra, elmennék Vlagyivosztokig is, pedig az 7-8 nap. Moszkvában is lettem volna még két napig, s megérkeztem volna a konferencia előtt egy nappal. Ugyanakkor tudtam, hogy Lindáék jönnek haza Amerikából Somával, s úgy szerettem volna, ha minél többet együtt vagyunk. Hazafelé december 5-én lettem volna jövendő, s akkor még éppen találkoztunk volna, mert 6-án mennek vissza.

Szóval nagyon beleéltem magam, hogy nagy vonatozás lesz Szibériában, mert Tyumenyből Novoszibirszkbe is azzal terveztem menni. Már elmentem egy budapesti utazási irodába is (1000 Út), hogy megvegyem a vonatjegyeket, de aznap nem sikerült, mert olyan lassú volt az internet, hogy nem lehetett kivárni. Megbeszéltem, hogy másnap visszamegyek, vagy elintézzük az egészet interneten és telefonon. Este Armen hívott szkájpon, hogy a Konferencia nem akkor lesz, amikor tervezte, hanem egy héttel korábban, vagyis 17-én este kezdődik…

Paff! Gondoltam, mert akkor pont a végére se érek oda! Armen kért, hogy Moszkvából rögtön üljek repülőgépre Szergejjel, akinél Moszkvában voltam, s akkor legalább az utolsó napra megérkezünk. Mondtam, hogy ez lehetetlen, már megvettem a repülőjegyet, s majdnem a vonatjegyet is…

Armen hajlíthatatlan volt, hogy a konferencián részt kell vennem, találjak ki valamit, Szergej is szeretne menni, akinél lettem volna a két napig. Jó, mondtam, kitalálok valamit, s láttam, hogy omlik össze az egész transz-szibériai tervem egy pillanat alatt… Sajnáltam, hogy nem sikerült megvennem a vonatjegyet, mert akkor nem lenne már mit tenni, s most éppen a vonaton ülnék! Így utólag nagyok örülök, hogy nem, amit nem kell megmagyaráznom annak, aki olvasta az előző napi történéseket. Rövidre fogva, másnap elmentem az Aeroflot irodájába Pesten, előre hoztam két nappal az indulást, aztán gyorsan megvettem a vonatjegyet Tyumenyből Novoszibirszkbe.

A többit már ismeri a kedves olvasó Moszkván keresztül ide.

Ugyanakkor nagyon rossz volt, hogy még két nappal kevesebbet voltam otthon, és Soma olyan édes, hogy végül is kitaláltam, hogy hazafelé is cserélek, vagyis hazautazom két nappal korábban. Kicsit komplikáltan tűnt a dolog, mert külön volt jegyem Novoszibirszkből Moszkvába, s egy másik onnan Budapestre, s akkor már a vonatjegyet is korábbra kell hoznom, mert pénteken mentem volna innen tovább, s nem tudtam, hogy ez mibe fog kerülni, stb.

Nagyon jól kijöttem az egészből végül, csak 50 euróba került a csere, igaz teljesen új jegyet vettem Novoszibirszkből Moszkvába és a vonatra is, de ezek árát csekély levonásokkal vissza fogom kapni. De komolyan!

Ezt a bonyolult tranzakciót délután intéztük, délelőtt a gyülekezeti irodában voltunk, ami egyben van a templommal.

Armen gyülekezetét 19 éve svéd pünkösdista misszionáriusok alapították. Béreltek egy vonatot, s elindultak Szentpétervárról, s elmentek Vlagyivosztokig! Több hónapig tartott az út, nagyobb városokban megálltak, félreállították a vonatot, s ott maradtak két hétig! Közben elözönlötték a várost, evangelizációkat tartottak, meg különböző alkalmakat, beszélgetéseket, s úgy mentek tovább, hogy ott hagytak 2-3 embert, hogy segítsenek gyülekezetet alapítani. Gondolom ezt a „módszert” a Bibliából tanulták, Pál is így járta a környező országokat. Rengeteg gyülekezet jött így létre, ma már több százezren vannak, minden nagyvárosban, de kisebb városokban is létrejöttek gyülekezetek, több mint 2000, melyek egy nagy szövetséget, egyházat hoztak létre. Egyházuk vezetője egyébként Moszkvában székel, s olyan befolyásos ember, hogy évente kétszer is találkozik Putyin elnökkel, meséli Armen.

Tyumenyben 850 felnőtt tagja van a gyülekezetnek, s ez alatt azt kell érteni, hogy vasárnaponként a 3(!) istentiszteleten ennyien vesznek részt! Komoly foglalkozásokat tartanak gyermekeknek, fiataloknak, a városban van 35-40 házi csoportjuk, imaközösségük, 20(!) alkalmazottjuk van, közülük 5 lelkész. Külön lelkésze van a börtönmissziós munkacsoportnak (Armen), s több rehabilitációs központjuk van a „szabadulóknak”, mint pl. a minapi, amiről írtam.

Armen felesége, Natasa is ott dolgozik, a gyermekmunkát vezeti és koordinálja a gyülekezetben.

Őszinte elismeréssel hallgattam Armen beszámolóját, csodálatos munkát, szolgálatot végeznek a városban, gyülekezetben.

 

Míg erről beszélgetünk, telefonon keresnek: Son az, akivel már vasárnap telefonon beszéltem, kárpátaljai magyar lelkipásztor, itt él Tyumenyben, már régen, s, hogy hogy nem, tudomást szerzett arról, hogy most itt vagyok én is. Kiderült, hogy Sanyinak hívják, de valahogy az idők folytán Son lett belőle. Szerda délután találkozok vele, Armen jól ismeri, sőt megkért, hogy az esti istentiszteleten prédikáljak. Épp jó lesz, mert már lassan szószékhiányom van. Ármen szerint presbiteriános, amit nálunk reformátusnak mondanak, de többet nem tudott róla. Nem kell, hogy minden azonnal kiderüljön…

Onnan fogok majd egyenesen a vasútállomásra menni, éjfélkor indul a vonat…

 

Armen meglepetést készít, a jegyek cserélgetése után elmegyünk egy termálfürdőbe, ahol van finn szauna is és orosz bánnya is. Most végre első kézből látom, hogy mi a különbség: a finn szaunában elektromos kályhával izzítják a követ, 105 fok van, Celsiusban. Az orosz bánnyában fával fűtik a kályhát és a köveket, más a hangulata, más a levegő, s itt csak most 95 fok van. Alaposan kipróbáljuk mind a kettőt. Előtte meg kint voltunk a szabadban (в улице), itt így mondják, utána is, 36 fokos a víz, és olyan sós, hogy marja az arcomon a bőrt, kint meg csak mínuszt 10 fok van. Fél óráig maradunk, s mikor kijövünk végigsimítom a hajamat, hogy vizes lett-e, s érzem, apró jégcsapok állnak ki a fejemből. Letörök egyet. A vízben nagyon jót beszélgetünk Armennell, mindenféle fontos dolgokról (orthodox és evangélikus tradíciók, keresztség és úrvacsora kérdése, konfirmáció, egyebek). A legfőbb dolgokban egyetértünk, de nem mindenben.

 

Ez az Armen megátalkodott ember, angol órákat „vesz” tőlem, rendkívül élvezi, hogy angolul beszélhet, pedig többször is mondtam neki, hogy most én jöttem ide, nem ő, de hiába. Úgyhogy én kitartóan ragaszkodom az oroszhoz, ő meg az angolhoz. Natasa jó nagyokat nevet rajtunk, és csak azt érti, amit én mondok, mert nem beszél angolul. Szerencsére Armen is néha elakad, s akkor oroszul folytatja.

Novoszibirszkben egyszerűbb lesz a helyzet: Slava egyáltalán nem beszél angolul…

 

Este van már mire megjövünk, Natasa roskadásig megrakott asztallal vár, s már nem sokáig beszélgetünk, elfáradtunk.

Még írok egy emailt Slávanak a változásokról, éppen fönt van a szkájpon, s csak annyit kérdez, hogy mi a vonat és a vagon száma, csütörtökön várni fog…

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr633401959

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.