HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

Szibériai Blog - Tyumeny 2011.november 17.

2011.11.19. 06:26 Roszík Gábor


2011. november 17.

 

Viszonylag jól telt el az éjszaka, túltettem magamat a 3 órás időkülönbségen fél stilnox segítségével. Muszáj volt.

Reggeli előtt kiültem a nappaliban, Szergej felesége már az asztalnál ült, s nem lehetett nem észrevenni, hogy sír, méginkább szipog és pityereg. Mikor elment, kérdeztem Szergejtől, hogy mi történt. Kiderült, a kislányuk is megbetegedett, s orvost kellett hívni hozzá, pedig azért vitték a nagyihoz, hogy ne kapja el a megfázást a bátyustól. Annyira súlyos nem lehetett a helyzet, mert 37,6 volt a hőmérséklete, de ezt reggel soknak ítélték. Persze, az is, de nem annyira. Az óta megnyugtató híreket kaptam a kislánytól.

 

Úgy volt, hogy taxival megyünk a gyorsvasútig, s onnan vonattal. Így a leggyorsabb korán reggel, s talán olcsóbb is. A taxiban hamar kiderült, hogy kik vagyunk, mit csinálunk, hova megyünk. A sofőr érdeklődő volt, Szergej meg „ráállt”, s öt perc múlva már arról beszélt, hogy Jézus meghalt értünk a kereszten. Majd idézte Keresztelő Jánost: „Ime, az Isten Báránya, aki elveszi a világbűneit.”

Annyira belelendült a térítésbe, hogy végül egészen a repülőgépig taxival mentünk. Később elmondta, hogy a taxis életében most hallott először Jézusról, ilyeneket még soha nem mondott neki senki.

Hát, nem tudom, hogy megértett-e belőle valamit. Vajon mire gondolhatott, amikor azt hallotta, hogy Jézus az Isten Báránya? És elveszi a világ bűneit?

Én inkább arról beszéltem volna először, hogy milyen jó az Isten, hatalmas, és szeret minket…

 

A tyumenyi repülőtér leginkább olyan, mint a tiranai, egyszerű és van hangulata. A különbség annyi, hogy ott pálmafák várják az embert, igaz elég tépettek, itt nyírfák és mínusz 15 fok. És hó. De amint elindulunk, az már Oroszország, hamisíthatatlan Szibéria, rettentő széles utak, erdők, s megint csak nyírfák.

 

Megérkezünk Armen gyülekezetéhez – Világosság a Világnak - Свет мирy  -, ez a neve. Méteres jégcsapok lógnak körben az épületről.

 

Megkapom a konferencia programját, s örömmel tudom meg, hogy Teréz anya a „fővédnöke”. Legalább is az első napon látjuk ceruzával rajzolt arcát, olvasunk tőle két szép idézetet, s alatta a konferencia címe: „Igaz Kegyesség – Истинное благочестие”

Később, még egy oldalon idéznek tőle, érdemes lenne idefordítani.

 

A megnyitó kicsit csendesebb, mint tavaly Krasznojarszkban, csak egy éneket énekel a zenekar, igaz azt fél óráig, heavy metalban, de mondom, egészen jó.

Aztán Armen nyitja meg a Konferenciát, szépen beszél az előttünk lévő napokról, aztán Misa következik, majd Szergej, folytatja, amit a taxiban elkezdett, majd váratlanul engem kér meg, hogy mondjak valamit. Hívná a tolmácsot is, de szerényen elhárítom, annyi időnk nincs, hogy azzal töltsük az időt… Jó 10 percet beszélek, elmondom, hogyan kerültem ide, beszélek a tavalyi konferenciáról Krasznojarszkban, s végül elmesélem az egyháztörténeti jelentőségű igazi orosz bánnyát, melyen egy orthodox pap, egy pünkösdista és egy evangélikus lelkész vett részt tavaly…

 

Georgijev atya, más néven bátyuska, alacsony középkorú orthodox pap, szenvedélyesen köszönti a jelenlévőket.

 

Végül megint Armen zárja a sort, s kilátásba helyez egy össznépi bánnyát másnap, ha már megemlítettem.

 

 

Szállodába jó messzire, mentünk, nyikorgó hóban, kint a tajgán. Mikor indulunk Georgíj atyát kérik meg, hogy imádkozzon. Bátyuska olyan odaadással fohászkodik, mintha pünkösdista lenne, s ez szép teljesítmény egy ortodox paptól, aki kéri az Urat, hogy utunkat milliméterről milliméterre áldja meg. S ez így is lett, segedelmével megérkeztünk.

 

A fiúk a második emeleten vannak elszállásolva, a szobában kétemeletes ágyak vannak. Egy szobát elfoglalunk, én megkapom az egyik földszinti ágyat, fölém Misa kerül, a másik ágyon mellettem Georgíj atya helyezkedik el, olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy a két ágy között alig lehet elmenni. Az atya fölé Szergej kerül, nem Moszkvából, hanem Krasznojarszkból.

Aztán még érkezik valaki, így csak öten lettünk egy szobába. Ez is szép társaság, tehát: egy orthodox pap, egy evangélikus lelkész, két pünkösdista prédikátor, az ötödiket nem tudom. Orosz hússaláta nincs.

 

Nagyon kényelmes az ágy, a szobában minden rendben. Sajnos csak egy fürdőszoba van a házban (a férfiaknak), ott van a WC, is, s az is lent a földszinten. Tehát, ha valakinek éjjel ki kell mennie, az kész kirándulás. Persze ennél sokkal rosszabb lenne, ha az udvarra kellene kimenni, mínusz 20 fokban, erről van már régebbről tapasztalatom, Szentpétervárról.

 

Vacsora után habozva megkérdezem a tulajdonostestvért, hogy van-e internet, vagyis vájfáj, ugye, mert én már láttam csodákat Oroszországban. Lenne is, mondja, csak lejárt az előfizetése, s még nem sikerült megújítania. Nagyon helyes, a kedves vendég tanuljon meg szerénynek és alázatosnak lenni, pláne egy keresztény szállodában. Nincs is semmi baj. Így csak egy sms-t küldök hazafelé.

A hotel tényleg „testvéri”, a falon csak és kizárólag vallási és biblai képek, az én szobámmal szemben „véletlenül”: Rembrandt, a Tékozló Fiú visszatérése lóg.

Akinek van füle a hallásra, hallja.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr183395473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.