HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPÉTERVÁRI BLOG – November 11.

2009.11.12. 10:11 Roszík Gábor

Végre eljött a reggel, költözködésem napja, már nagyon mentem volna tovább.
Reggelinél odajött hozzám a házinéni, s hozta a vendégkönyvet, hogy írjak bele, meg is tettem, ráadásul oroszul, megköszöntem a kedvességüket, dicsértem a helyet, s bocsánatot kértem, hogy nem ettem meg a reggeli kását.
Mikor indulásra készen álltam, kérték, hogy fényképezkedjünk. S kitűnő képeket csináltak: rekamién ülve házi bácsival, házi nénivel, asztalnál ülve, kezet fogva és egymásra mosolyogva. Lám megszerettük egymást, s összeölelkezve búcsúztunk. Vallásos emberek, még házi bibliaórájuk is volt, amin részt vettem.
 
Ebéd előtt nem sokkal érkeztem meg Koltusi-ba, már vártak, szobám, mit szobám, lakosztályom kellemes meleg, szépen kitakarítva, most jobban tetszik mint ahogyan emlékezetemben volt, sőt most veszem észre, hogy pici előtér is van, tehát két ajtón keresztül lehet kimenni az udvarra. Ez itt a tajga, innen 30 méterre erdő, minden fehér a hótól, romantikus orosz táj.
Berendezkedem, majd megyek ebédelni. Az ebédlőt az én lakásomtól csak a konyha választja el, tehát közel vagyunk egymáshoz, az épületben - ami egyébként fából van -, nincs is más. Legelőször is Ninával találkozom, már várt, örül, hogy megjöttem.
Ebéd után nem sok idő van a pihenésre, pedig jól esett volna egyet szusszantani, 12.45-től már előadások is vannak. Négy hely közül választhatok, s beülök egy egyháztörténeti előadásra. „Szerencsémre” az a professzor ad elő, aki az első vasárnap a Szent Mihály templomban prédikált, akiről megjegyeztem, hogy olyan ügyesen formázza a szavakat, hogy közben nem mozog a szája (az oroszok így szeretnek leginkább beszélni. Szegény siketeknek errefelé nem nagyon mehet a szájról olvasás!), s közben a leginkább a szemét is csukva tartja, van, hogy két-három percig sem nyitja ki, s így ez nagyon érdekes, viszont tökéletesen leköti a hallgatóságot, remek humora van, én is sokat megértek belőle, s mindennel együtt igen jó arc…
A szünetekben beszélgetek a hallgatókkal, ketten a Bajkál tó mellől jöttek, alig 10 ezer kilométerről ide, szeptember óta nem is voltak otthon. Így már nekem is könnyebb, mi ez a kétezer kilométer Gödöllőtől?
Hatig a szobámba dolgozom, már akkora rendetlenség van az asztalomon, hogy kezdem jól érezni magam.
Hatkor esti áhítat, az egyik teológus tartja, egyszerű, de szép alkalom. Az áhítat végén az egyik teológus, aki Novoszibirszkből jött, szaunázásra invitálja a fiúkat. Nina rögtön beprotezsál neki, egy kicsit beszélgetünk, s megbeszéljük, nyolckor találkozunk.
Kiderül, hogy a szauna a szeminárium területén van, az egyik házban, ahol vendégszobák vannak. Van a teológusok között egy nagyon komoly fiú, mindig fekete öltönyben van, mellényben, mandzsettája van, ezüst zsebórája, hosszú lánccal a mellényén, haja kis copfban összefogva, kicsi bajusza van, kecskeszakálla. Ő is jön szaunázni, ott feloldódik, nincs se mellény, se zsebóra, sőt senkin nincs semmi, nem úgy, mint a Széchenyiben, hanem, mint Finnországban szokott... Végül vagyunk öten, jót beszélgetünk. Először a magyar „palinkarol” kérdeznek, aztán tisztázzuk a szükséges paramétereket, fokokat és elnevezéseket, majd komolyabbra is fordul a szó, az eucharisztiáról kezdenek beszélgetni. Kérem ezek igazi teológusok! Egyébként egyáltalán nem lógok ki a sorból, mindenki bőven 30 fölött van, de egyikük 45, s van egy nálam is idősebb is, aki szintén Szibériából jött, annak is erről a feléről, az csak 8 ezer kilométer ide. Nina is idősebb nálam egy tízessel, de ő most nincs itt.
Elvagyunk így vagy másfél órát, utána a szeminárium kis konyhájában folytatjuk, teázás közben, majdnem éjfélig.
Az egyik teológus, ő is már negyvenen túl, nagyon lelkes velem, volt Magyarországon egyszer, a Balatonnál is, meséli a történeteket, nagy rajongója az Omegának, szereti a Generált, Karthágót, Bergendyt, de ismeri Kodályt, Bartókot, Kálmánt és a Tenkes Kapitányt. Hozza a lap-topját, a you tube-ról töltött le klipeket, együtt nézzük, hallgatjuk a Gyöngy hajú lányt…
 
Most itt leszek majdnem három hétig, s ha ez így megy minden nap, sok barátot fogok szerezni.
Közben Szentpétervárott is van még egy-két programom, Jannal még sokat kell dolgoznunk a projekten, de akkor majd pont jó lesz kimozdulni innen.
 
Kár, hogy a szauna csak minden szerdán van.


 

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr281519693

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Savigny (törölt) 2009.11.12. 21:05:19

Вы все еще не могу загрузить фотографии? с картинками, то было бы более интересно читать ваш блог... :)