HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPÉTERIVÁRI BLOG November 3.

2009.11.04. 09:51 Roszík Gábor

 

SZENTPÉTERVÁRI BLOG November 3.
 
Ma egész nap hétágra sütött a nap, csodálatos idő van, mindenkin napszemüveg. Szép napnak nézek elébe.
Hónapok óta, sőt talán egy éve tervezett találkozás jött ma létre. Jan barátommal készültünk tárgyalásra. Jan hívott meg, ő intézte a szállásomat, s szervezett meg jó néhány börtönmisszióval kapcsolatos találkozást. (Két évvel ezelőtt is Jan meghívására jöttem, egy olyan börtönmissziós konferenciára, melyen 350-en vettek részt, börtönmissziós lelkészek, papok, önkéntesek. Peter Walker barátommal (Angliából) tartottunk előadásokat, csakúgy, mint egy évvel korábban Moszkvában. Jöttek Vlagyivosztoktól kezdve Közép - Ázsián keresztül Vilniusig, mindenhonnan.)
Megbeszélésünkre megjött egy lelkész barátja, Puskin városban van gyülekezete, egészen közel Szentpétervárhoz, ott van egy rehabilitációs központja, szabadultaknak, hajléktalanoknak, drogosoknak, utcagyerekeknek. Gyülekezeti munkásokat, szociális munkásokat, diakónusokat képeznek. Vasárnap oda megyünk Jannal és feleségével istentiszteletre, egy amerikai vendég lelkész fog prédikálni. Engem is meghívott, hogy prédikáljak templomában, a dátumot nem fixáltuk le, talán november 15-én megyek. Kért, hogy menjek ki pár napra, s tartsak előadásokat a börtönmisszióról, szívesen vendégül látnak. Azt hiszem, elfogadom a meghívást, mindenesetre vasárnap „terepszemlét” tartok.
Jan az Oroszországi Keresztény Egyházak Szervezete Szövetségének (Union of Christians Association of Christian Churches in Russian, avagy Союз Христиан Ассоциация Христианских церквей России J) egyik vezetője. Két fontos szolgálati területe van. Az egyik a börtönmisszió, a másik keresztény televízióadások szervezése. 10 éve kezdték el néhányan ezt a munkát, egy kamerával, egy kis stúdióval. Ma három TV csatorna (Russian Broadcasting Network) adásait sugározzák orosz nyelven, 160 országban! Stábjaik külföldön és Oroszországban készítik a műsorokat, vannak élő adásaik, felnőtteknek, gyerekeknek. Szentpétervári székházukban – több épületben -, több mint százan dolgoznak!
Közép-Európában, így Magyarországon is sokan élnek orosz ajkúak, sokan tanulnak oroszul, a környező országokban is. Öt órás megbeszélésünk még csak a munka kezdete volt, mert részleteiben szeretném megismerni ezt a munkát és lehetőséget. Szeretnénk, ha Magyarországon is lehetne fogni ezeket az adásokat, ahol otthoni börtönmissziónk, s más szolgálataink is lehetőséget kapnának az adásban…
S, ha már televíziós lehetőségekről beszélgettünk, készítettek velem egy interjút is, ma és holnap kerül adásba. Börtönmisszióról, büntetés-végrehajtásról és halálbüntetésről volt szó.
 
Hazafelé még tettem egy gyönge kísérletet, hátha találok egy közelebbi szállást arra felé, sokkal közelebb a centrumhoz. Meg is néztem egy vacak kis hotelt, háromszor annyiba kerül, mint ahol most vagyok. Így nagyjából el is dőlt a kérdés…
Ettől függetlenül úgy érzem Puskin felüdülés lesz, s úgy érzem, a munkán kívül ott is vár még valami.
 
Már sötét van és hideg, baktatok hazafelé a Bukarestszkaja utcán, ebből nyílik a kis utca, ahol lakom (Alpinszkij pereulak), ami a Budapestszkaja utcával köti össze.
Az utca sarkán kis pravoszláv templom, körülötte mozgás. Irányt változtatok a templom felé, Liturgia van. A kis templom zsúfolásig tele, lehetnek vagy 150-en. Vannak fiatalok és középkorúak is, de főleg öregek. Percenként keresztet vetnek, sokan földig hajolnak. A templomban csak körben vannak székek, mindenki áll. Akik ülnek, már elmúltak 90 évesek. És órákig állnak, és állnak. Egy fiatal pópa hosszasan kántál, mindig egy hangon, csak a végén viszi le az éneket két hanggal, aztán folytatja ugyanott. Úgy tűnik, felénekli a fél Bibliát, én meg fáradt vagyok, s el akarok jönni. Pont indulnék, amikor a karzaton megszólal az ének, meg se tudok mozdulni, olyan gyönyörű. Elöl is felpezsdül az élet, kinyílnak az ajtók, megjelenik 5-6 fiatal pap, egy idősebb nagy méltósággal, s úgy énekelnek, hogy a Kazanszkíj Székesegyházban is bőven elmenne. Aztán körbemennek a templomban, füstölővel, közben az öreg olyan basszushangon énekel, hogy repedeznek a falak, a kórus meg válaszol. Kész megtisztulás. Végül szép sorban mindenki az öreg paphoz járul, előtte megcsókol két ikont, hozzáérintik a homlokukat, keresztet vetnek. A pap hosszú ecsettel, amit szentelt olajba márt, keresztet rajzol mindenki homlokára, s mikor eljönnek, megcsókolják a kezét, vagy a palástja ujját. A pap mögött öregasszony áll, nagy persellyel a kezébe, mindenki pénzt dob bele.
 
Lassan eloltogatják a gyertyákat, becsukják a Szentély kapuit, én is elmegyek. Gazdagabb lettem megint.

 

 
 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr261497802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.