HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

SZENTPETERVAR - november 2., ez mar tenyleg az

2009.11.03. 19:21 Roszík Gábor

 

SZENTPÉTERVÁRI BLOG November 1.
 
Lassan éjfél van, elég késő ahhoz, hogy ne folytassam a tanulást (most hagytam abba), de lefekvéshez korán. Többen bíztattak, hogy írjam a blogomat. Ma még történt egy-két dolog, gyorsan leírom.
Azzal kezdődött a nap, hogy nagyon fáradtan ébredtem, alig aludtam 5-6 órát, olyan vacak az ágyam, állandóan forgolódom benne. Mintha a földön aludnék egy hálózsákon. Kilenc körül föltápászkodok, s mire reggelizni megyek, olyan friss vagyok, mintha 100 órát aludtam volna. Reggeli után tanulok fél háromig, ebben már nincs semmi különös. Megpróbálok tisztázni néhány grammatikai kérdést. Újra rájövök, hogy nem könnyű az orosz nyelv, úgy érzem a másik négyet együttvéve könnyebben tanultam meg. Vagy csak türelmetlen vagyok? Lehet, hogy a 40 évvel ezelőtti immunitásom még mindig tart? Kimondhatatlanul utáltam az oroszt. Most meg szeretem.
Megint sikerül meleg kaját ennem, jókat főzőcskézek, de nem tart tovább az egész 20 percnél, az evéssel együtt. Kaja után folytatom a birkózást.
Közben felhív Borisz, a diakónus, akivel szombaton találkoztam, hogy tegnap látott, de sajnálja, hogy nem tudtunk beszélni, mikor találkozunk? Megbeszéltük szombat du.-ra a randit, még mindig nagyon érdekli a börtönmisszió.
Alexander is telefonált, a másik lakás ügyében, sajnos csak két napra szabad a héten, úgyhogy nem lesz költözés. Ez kicsit bosszant, annál is inkább, mert két hónapja kérem, hogy foglalja le nekem azt a lakást… Megadom magam a sorsomnak. Az utazás kicsit hosszú, de annyira nem gáz, van nálam könyv (orosz) (nyelvkönyv), s mindig magammal viszek egy „Mindennapi kenyerünk” című orosz nyelvű könyvecskét, minden napra van benne egy elmélkedés, jól elvagyok vele a tömegközlekedésben.
Alekszander hívott, hogy holnap menjek el vele az egyetemre, ott ad elő, de nekem nem jó, Jannal találkozom, szervezett valami TV felvételt.
 
Hatra ifjúsági órára megyek a Szent Mária templomba, ez a következő programom. Megérkezem 20 perccel korábban, de már gyülekeznek a fiatalok. Elmondom ki vagyok, kérdezem maradhatok-e, nem zavarom-e őket? 16-18 éves fiatalok, nagyon kedvesek, tiszta tekintetűek, barátságosak. Elkezdünk beszélgetni, egymás szavába vágnak, záporoznak a kérdések. Nagyon jó helyre jöttem. Közben teázunk, kekszet eszünk, szendvicset. Ketten rögtön meghívnak az ő templomukban, itt csak vendégségben vannak, néha el szoktak jönni. Egyiknek édesapja lelkész. Felírják a címüket, tudom, hogy mikor van náluk is istentisztelet, bibliaóra, ifi, hogyan kell odamenni, szentpétervári térképem mindig velem van.
Újabb lehetőségek, s az egyik immár Szentpéterváron túl…
 
Hat órára már 15-en vagyunk, átmegyünk a szomszéd helyiségben, ami szépen kialakított alagsori terem, mellette kis kápolna, az is nagyon rendben. Szőnyegre kuporodunk, énekelünk, gitárral, ifis énekeket. Az egyik srác tartja az áhítatot, nagyon komoly beszélgetés alakul ki. Közben az egyik lány batikolt, egy másik fest valamit, de nagyon ott van mindenki. Azzal kezdik, hogy mindenki elmondja mi volt számára a legérdekesebb az elmúlt héten. Engem is bevesznek a körbe, elmondom, az egyiket.
 
Végén leoltják a villanyt, középre mécsest tesznek, s csendesen imádkoznak, négyen – öten. Nagyon tiszta, mély, erősítő együttlét. Evangélikus.
 
Aztán kicsit még beszélgetünk, a vezetőjük (ő sincs több 20 évesnél), megkér, hogy legközelebb beszéljek nekik a börtönmisszióról. Szívesen, mondom, de inkább két vagy három hét múlva. Rendben, köszöni.
 
Elindulok hazafelé, fél 9 van.
 
A Budapestszkaja ulicától mindig gyalog megyek. Eddig nem vettem észre, a sarkon kis kocsma. Ilyet még nem láttam belülről. Ott csak azt kérdezik, hogy 100 vagy 200 gramm? Itt így indítanak. Szerényen bemondom a százat. Putyinka. Nincs benne semmi politika, csak 40 fok. Két éve ittam utoljára errefelé. Putyinkát. Örülünk egymásnak, szép összefutni a régi haverokkal. Hazafele már nincs is olyan hideg.
Még útba esik egy közért, veszek egy marék szárított halat, a múltkor is ízlett, otthon elrágom tanulás közben. Erre is el tudom képzelni a vodkát, de már nem megyek vissza.
 
Még megtornáztatom az agysejtjeimet, de mintha ez ma már nem lenne olyan. Eltelt az idő, sőt, ma már holnap van.

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr591496713

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.