HTML

Roszík Gábor blogja

Figyelemmel kísérve a hazai közéleti, politikai eseményeket, azokról szeretném elmondani véleményemet, keresve a lehetőséget: mit lehet itt tenni?

Friss topikok

Linkblog

Józsefvárosi MDF

2008.10.20. 23:46 Roszík Gábor

1989: Cservenka Ferencné visszahívása (az Index-ben megjelent írás)
Idézet az írásból:
„Roszík Gábort 1989. júliusában országgyűlési képviselővé választották, és tagja volt az első szabadon választott parlamentnek is, majd felhagyott a politizálással. A politikában új helyet 13 év után ismét az MDF-ben, most a józsefvárosi szervezetben talált."
A teljes írás itt olvasható:
 http://index.hu/politika/belfold/tegnapiujsag/2009/01/19/1989_cservenka_ferencne_visszahivasa/
2009. január 19.
 
Mindezekhez a következőket szeretném elmondani:

Mostanában naponta élem át emlékezetemben a húsz évvel ezelőtti eseményeket. 1988 októberében megalapítottuk az MDF-et Gödöllőn. Rögtön elkezdtünk politizálni, „akciózni", elkezdtünk úgy élni és viselkedni, mintha demokrácia lenne és szabadság. Képviselői beszámolóra hívtuk meg az akkori „képviselőnket", Cservenka Ferencnét, rázós kérdéseket tettünk fel neki, számon kértük, felelőssé tettük az egész szocializmus nyomorúságáért, az 56-os forradalom leveréséért. Kértük, hogy kezdeményezze április 4.-e és november 7.-e törlését a nemzeti ünnepeink köréből (1988-ban!), kezdeményezze a többpártrendszer bevezetését, s végre a nép érdekeit képviselje a Parlamentben, ne a pártét.
A gyűlésen az első sorokban ültek a tapsolók: munkásőrök, katonatisztek, rendőrök civilben, de tökéletesen úgy tettünk, mintha nem is lettek volna ott. Ezen a gyűlésen tette Cservenkáné az ominózus kijelentését, hogy ti. ő a Parlamentben a pártot fogja képviselni, nem a népet. Mint később kiderült - mivel akkor már nagy volt a hangzavar -, ezt a jelenlévők közül egyedül én hallottam, de ez Cservenkáné megbuktatásához vezetett. Annyira felháborított a kijelentés, hogy néhány nappal később nyílt levélben vetettem Cséné (akkor már csak így hívtuk) szemére, s kértem számon más kijelentései miatt.
A Nyílt levél a művelődési ház januári számában a Gödöllői Mindenesben jelent meg, ami valójában már 88 karácsonya előtt megjelent, s néhány nap alatt elfogyott. A levélnek olyan elképesztő hatása volt - végre valaki a forradalmat forradalomnak nevezte, a leverését leverésnek, ilyet negyven éve nyomtatásban nem olvasott senki -, hogy január első napjaiban már Cséné visszahívásáról döntöttünk. Két héttel későbbre szerveztük az aláírások összegyűjtését, ami olyan jól sikerült, hogy a szükségesnél kétszer több aláírást gyűjtöttünk össze. Heteken keresztül forradalmi hangulat volt a városban (forradalom is volt), még a kisiskolások is az MDF-ről és a visszahívásról beszéltek az iskolában.
Az aláírásokat benyújtottuk az Elnöki Tanácshoz, s kértük a referendum kiírását a visszahívásról. Közben februárban és márciusban szinte minden nap politikai gyűléseket tartottunk, s követeltük Cséné távozását. Április elején bombaként robbant a hír, hogy Cservenkáné lemondott képviselői mandátumáról. Óriási szenzáció volt, hiszen a megelőző 40 évben soha senkit nem hívtak vissza a Parlamentből, s ilyen nem történt ezután sem. Sikeres gödöllői akciónk után az országban számos helyen kezdeményezték a képviselő visszahívását, de még addig sem jutottak el, hogy a szükséges számú aláírásokat összegyűjtsék. Ez csak Gödöllőn sikerült, a Magyar Demokrata Fórumnak!
A gödöllői MDF azonnal kérte az időszakos választások kiírását az elnöki tanácstól, amit hosszú huza-vona után a nyár közepére (!) július 22-ére írtak ki. Ezen a napon volt időszakos választás még Kecskeméten, Szegeden és Kiskunfélegyházán is. Azonban egyedül Gödöllőn volt eredményes a választás, a többi helyeken alacsonyabb volt a részvétel a szükséges 50 %-nál. Így történt, hogy 1947 óta először a gödöllői MDF juttatott szabadon választott ellenzéki képviselőt a kommunista Parlamentbe! Vezető hír lett világszerte, mert nem csak Magyarországon, hanem az egész szocialista világban így jelent meg az ellenzék a Parlamentben!
Álljon itt a nyílt levél, amely forradalmat csinált Gödöllőn, s kicsit „beleszólt" a történelembe:
 
Tisztelt Képviselő Asszony!
A november 22-én, Gödöllőn megrendezett találkozón, melyen választóinak volt hivatott beszámolni, és számot adni munkájáról, én is ott voltam. A találkozó erőszakos berekesztése miatt nem mondhattam el gondolataimat, így ezt most és ilyen formában teszem meg.
Kezdem a végén.
A Hazafias Népfront titkárának zárószavaira, miszerint „bizonyosak vagyunk, hogy képviselőnk a jövőben is a nép és választói érdekeit fogja képviselni", Ön halkan, de 10 méterről is tisztán hallhatóan ezt válaszolta: „Nem, én a pártét!" Ebből természetesen a következő következtetést vonom le:
A párt érdekei – legalább is Ön szerint -, nem egyeznek a nép érdekeivel, Ön eddig sem a nép és választói érdekeit képviselte, s ez után sem fogja.
A továbbiakban elmondom véleményemet néhány kérdésre adott válaszáról.
A legsúlyosabb tévedése az volt, midőn azt mondotta, hogy az MSZMP olyan sokat tett és olyan jól működött („pedig munkások irányították"), hogy a magyar nép ezer éves történelmében soha nem élt olyan jól, mint az elmúlt negyven évben. Ugyanis az, hogy ma nincsen éhezés Magyarországon, az éppen úgy nem az MSZMP érdeme, minthogy nincsenek jobbágyok vagy rabszolgák. Az elmúlt évek fejlődésének eredménye, következménye, természetessége, hogy talán valamivel jobban és könnyebben él az ember, mint korábban.
S ha tőlünk Keletre tekintünk, s kissé büszkén kihúzzuk magunkat - ez sem a párt vagy a szocializmus érdeme. Sokkal inkább, az 56-os forradalomé. S ha Nyugatra tekintünk, szégyenkezve lehajtjuk fejünket, s ez már sokkal inkább a Párt és a szocializmus „érdeme", s annak, hogy a forradalmat leverték.
Erről ennyit.
Bős-Nagymaros. Elfogadhatatlan érveléséből csak egyre reflektálok. Ön elmondta, hogy kormányunk akkori döntését a vízlépcső megépítésére milyen nagy örömmel üdvözölték a határainkon túlról a szlovákiai magyarok. „Végre történik valami körülöttünk!" Elhiszem, hogy ezt gondolták. De akkor még nem tudták azt, amit ma igen, hogy el kell hagyniuk otthonaikat, végveszélybe került a csallóközi magyarság.
Gödöllő. Nem kis büszkeséggel beszélt arról, amit Gödöllőért tett. Bizonyára volt pozitívuma is működésének. (Hallottam, sokat tett a kastélyért.) Ám az elmúlt években Gödöllőn is, súlyos hibákat is elkövettek. Csak néhány:
A Kossuth utca lebontása, 10 emeletes házak építése a város szívében, ugyanoda áruház és pártház, aluljáró, autóbusz pályaudvar, rendőrség épülete, szolgáltatóház a gimnáziummal szemben, stb.
Végül még egy dologban mondok ellent Önnek. A felvetett kérdések zömét provokációnak, provokatív kérdéseknek minősítette. Szerintem azon az esten egyetlen provokatív kérdés sem hangzott el! Csak őszinték voltunk, nyíltak, megfontoltan szókimondók.
Azok is, akik Ön mellett és az Ön védelmében szóltak, akiket név szerint hívott fel hozzászólásra, mint ahogyan az sokaknak feltűnt.
Fentieket kizárólag a magam nevében írtam. Azt viszont valamennyiünk, minden ott lévő nevében ki merem jelenteni, egy cél vezérelt bennünket:
Szeretnénk jobb sorsra érdemes hazánk jobb sorsra fordulását, s féltő szeretettel, aggodalommal tekintünk hazánk jövője felé.
Kérem, így gondoljon ránk.
Roszík Gábor
Gödöllő, 1988. november

 

 

Ma felvettek a főváros VIII. ker.-i, józsefvárosi MDF szervezetében. 13 év után először voltam pártgyűlésen, jól éreztem magam, jó volt MDF-esekkel együtt lenni, tiszta gondolkodású jó fej emberekkel ismerkedtem meg. Ezen túlmenően is keresem a helyem, hol tudnék a legtöbbet tenni az MDF-ért, Magyarországért. Elsősorban talán azzal, hogy csupa jó dolgot csinálok, ezekre lenne jó, ha minél többen odafigyelnének: anyaotthon, idősek otthona, börtönmisszió, bűnmegelőzés, ifjúsági és gyermekvédelem...

De úgy érzem, lesz még más is...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://roszikgabor.blog.hu/api/trackback/id/tr20724003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.11.09. 10:09:22

Roszik Úr!
Nem tudom mi indította arra, hogy lapomat felkeresse, feltételezem, a Soli Deo Glória emlitése. Nem akartam bő lére ereszteni a dolgot, életem első balatoni kiruccanása volt, igen papgyerekként, melynek káprázatos befejezése volt a hazautazás Ravasz László hivatali automobilján. Ezzel a kort is meghatároztam. Na de nem ez a lényeg hanem az MDF.
14 évesen kerültem 56 forgatagába, majd önállósítottam magam,s ennek következtében a kisfogházba kerültem 57 nyarán. Sok mindent leírtam "Szurdi úr rumbája" címmel az ottamni eseményekről csak a lényeget nem, mert az nem megy, főleg az első nap, mely másnap hajnalig tartott, amikoris már sem beszélni, sem írni nem voltam képes. Lényegében felhagytak a korábbi erőteljes próbálkozásokkal, melyek kapcsolataimra vonatkoztak. Nem voltak kapcsolataim, nem képeztek ki sehol, magányos farkas voltam, és sikerült mindent megtartani magamnak. Ezután Fő utca - Utazás hagymával, szalonnabőrrel..- cimmel, majd Sátoraljajhely, - Irakban kitört a forradalom címmel, Díszruha, Nagyparaszt tudománya stb.
Csak két és fél évet kaptam, nyilván arra gondoltak, hogy majd a kijövetelem utáni időszakban újra felveszem a kapcsolatokat és akkor..
A megfigyelésem 1987-ig tartott, e legutolsót magam irányítgattam tudta nélkül, mint a "Vendégség püspöke" , mígnem feleségem könyörgésére / félt, sőt átkozott, hogy börtönviselthez ment feleségül/ olybá tekertem a "beszélgetések" fonalát, hogy ha továbbadja, megszűnik minden, mert a kapcsolattatrtó rájön, hogy felplankolták az ügyet. Így is történt, megszűntek a kb 10 éve tartó "családi Kártyapartik".Két éves szünet következett. A lakiteleki találkozók idején jelent meg ismét az én jó emberem, hogy tudom e mi az az MDF...? Tudtam. Hogy volna e kedvem eljönni vele, most alakul a kerületi csoport. Szemem szám elállt. Elmentem - részt vettem, s közben figyeltem, kiváncsi voltam hova fejlődik így ez az egész. Nyilván az én múltam lett felhasználva álcának, s ez bosszantott. Szerencsére találtam régi ismerőst is a csoportosulásban, olyat akiben megbíztam s aki később parlamenti képviselő lett. Nem léptem be hivatalosan, nem volt rá szükség. Aztán besokalltam, és otthagytam az egészet.
Hogy mindezt miért írtam le Önnek? Valóban, sok év telt el azóta, de az MDF körüli mai álságok számomra azt jelentik, nem sokat változott a képlet. Ennek ellenére sok sikert kívánok Önnek, akinek ezek szerint van bizodalma.
Tisztelettel: Kiss Lajos István/inszeminator.